A Bubblebook sütiket használ, hogy az oldal működése villámgyors legyen.
Menü

"Az élet túl rövid a Windows frissítésekhez..." - Interjú J. D. Barker szerzővel

Meglehetősen lenyűgöző történetet tár elénk A negyedik majom, így elsősorban hajt a kíváncsiság, mégis mi ihlette a könyv megírását?

J.D.: Az élelmiszerboltban vártam a kasszánál a sorban, előttem egy meglehetősen testes hölgy elektromos kiskocsiban, mögöttem pedig egy kisfiú az apukájával. Egyik pillanatban a kissrác mondott valamit a nőről, viszont nem tudtam pontosan kivenni, hogy mit is mondhatott, de azt észrevettem, ahogy az apja odasúgja neki: “Ne beszéld a rosszat, fiam.” Amikor ezt meghallottam, nem tudtam másra gondolni, minthogy mégis mi folyhat náluk. Mire hazaértem, a négy majom gyilkos (4MGY) teljes háttértörténetét kidolgoztam.

 

Első regényed, a Forsaken, csaknem négy évvel ezelőtt jelent meg. Volt-e bármilyen különbség a két regény megírása között?

J.D.: Azt hiszem, Stephen King mondta egyszer: “Egy teljes élet van az első regényed megírására, és hat hónapod a másodikra”. Ez épp nincs messze a valóságtól. Körülbelül kettő évet tölthettem a Forsaken megírásával – hébe-hóba írogattam egy-egy szót, párbeszédet, fejezetet a munkám és a hétköznapi teendők mellett. Szóval, mondhatjuk, hogy az első regény rendkívül lassan íródott. A negyedik majom ezzel szemben négy hónap alatt készült el, és csak nemrégiben egyeztünk meg a külföldi kiadások megjelenéséről.

Minden egyes könyvvel saját magam próbálom újabb kihívások elé állítani. Szeretem azt hinni, hogy egyfajta fejlődésen megyek át az újabb és újabb könyvek megírásával. Míg a Forsaken erősen a horror felé hajlik, A negyedik majom inkább thriller. Bár, ami a kettőt leginkább összeköti, az a szűnni nem akaró feszültség, amely mindkét történetet végigkíséri. Tervezem a Forsaken folytatásának megírását, és éppen ebben rejlik a kihívás - az akkori írói stílusom ötvöznöm kell mindazzal, amit eddig tanultam. Alig várom ezt az élményt, hiszen imádtam a Forsaken-t írni, és a szereplők története még koránt sem ért véget.

 

Hogyan jellemeznéd Sam Portert? És csak úgy kíváncsiságból, mivel nagyon üdítő színfoltnak tartottuk, ahogyan Sam az iPhone, a Twitter és a jól ismert Mac vs. PC témához viszonyul, mit tudsz erről mondani?

J.D.: Mielőtt még teljes munkaidős író vált volna belőlem, informatikával foglalkoztam. Sam talán pont tőlem sajátította el az IT-tudását. Nagyon nagy rajongója vagyok az Apple-nek - iPhone, Mac, stb. - és hát mondanom sem kell, azon a napon, amikor felmondtam az utolsó “valódi” munkahelyemen, a PC-met a hátsó udvarban égettem el. Az élet túl rövid a Windows frissítésekhez és vírusokhoz. Sam Twitter problémái valójában anyukámtól származnak - ő egyenesen imádja a Facebookot, ellenben ki nem állhatja a Twittert, és erről előszeretettel fecseg másoknak is, persze amennyiben hajlandók őt meghallgatni.

 

Melyik a kedvenc részed a könyvben, és miért?

J.D.: Hú, na ez nehéz. Talán a naplóbejegyzések megírása volt a legszórakoztatóbb, de egyben a leginkább felkavaró is. Nem egyszer esett meg velem, hogy miután visszaolvastam azt a részt, amit aznap írtam, eltoltam magamtól a Mac-et, és elborzadtam, hogy mégis hogyan tudtam ilyet írni. De mégis erről szól az írás. Ahhoz, hogy igazán jó legyen a történet, az író maga egyfajta csatornává kell, hogy váljon. Amikor megtanulsz hallgatni az általad kitalált szereplőkre, megengeded nekik, hogy ők mondják el a saját történetüket, és te csak leírod azt, akkor érzed, hogy jó. 4MGY papírra akarta vetni saját történetét, olyannyira, hogy még én sem állhattam az útjába.

 

4MGY naplójának első oldala, J.D. saját kézírásával.

A darkBubble csomagban is helyet kapott.

A regény mely karaktere(i) és fejezete(i) volt(ak) a legnagyobb kihívás?

J.D.: Talán azon fejezetek, amelyek Emory-ről szólnak. Azokat mindenképp nagy kihívásként éltem meg - itt van ez a lány, teljesen egyedül, elzárva a külvilágtól, fejezetről fejezetre. Senki nincs körülötte, akivel beszélhetne, csak saját maga. Elgondolkodtató, de talán akkor tanulunk a legtöbbet saját magunkról, amikor egyedül vagyunk; amikor nincs ott senki más, aki a segítségedre lehetne. Vajon összeszeded magad, vagy inkább megfutamodsz? Emory nem az a típus, aki egykönnyen feladja.

 

Már nem kérdés, a folytatás úton van. Megosztanál velünk pár infót a sorozat második kötetéről (The Fifth to Die), vagy esetleg a grandiózus befejező harmadik részről?

J.D.: A második kötetben Sam találkozik 4MGY édesanyjával, és gyorsan rájön, hogy az egyetlen dolog, amely talán rémisztőbb egy sorozatgyilkos elméjénél, az egy sorozatgyilkos édesanyjának az elméje. 4MGY naplója nem ér véget, és a folytatásban mélyebbre ásva felszínre kerülnek igazságok és hazugságok is, nem minden az, aminek látszik. Szóval váratlan fordulatokból nem lesz hiány. A sorozat befejező harmadik kötete, mint egy keretként foglalja össze a történetet, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek.

 

Végül, nem tudunk csak úgy elmenni emellett, de ha felkínálnák a lehetőséget arra, hogy a sorozatból film, vagy sorozat készüljön, fontolóra vennéd az ajánlatot?

J.D.: Ezen a téren nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Épp amikor a kiadóhoz került a könyv, a CBS szintén lépett, és megvásárolta a film jogokat. Egy igazán jó csapat dolgozik rajta: Marc Webb (500 nap nyárA csodálatos PókemberA tehetség) rendező és Taylor Elmore (Justified) forgatókönyvíró. Szóval, mindenképp kövessétek az eseményeket!

@my_littlelibrary

Keresés