A Bubblebook sütiket használ, hogy az oldal működése villámgyors legyen.
Menü
Magányra ítélve - BB Olvasónapló - Kirké #3

Magányra ítélve - BB Olvasónapló - Kirké #3

Sziasztok Bubik! 

Ebben a kibeszélőben Madeline Miller: Kirké regényének 10-12. fejezeteinek eseményeit nézzük át.

Innentől kezdve minden tartalom spoileres, csak akkor olvasd tovább, ha elolvastad a Kirké 10-12. fejezeteit, vagy ha mindenképpen tudni szeretnéd, mi történik a könyvben!

!!SPOILER!!

Ez a három fejezet teret ad minden isteni aljasságnak, és sajnos ez az érzés bekúszik a bőrünk alá, megszorongat és nem is ereszt. Azok a sebek, amelyeket Kirkén ejtenek e pár oldal alatt, örökké vele maradnak.

Az előző beszámolóban ott tettük le a történet fonalát, hogy Kirké, Daidalosz és a hajó legénysége útra indul, hogy Szkülla tengerszorosán át Kréta szigetén partot érjenek. Hermésztől korábban megtudtuk, hogy a tengerszoroshoz egynapi hajóút vezet, így Kirké és a legénység egy szigeten töltik az éjszakát, ahol Kirkének lehetősége nyílik gondolkozni, mivel is fog túljárni Szkülla eszén. Varázsnövényeket gyűjt a holdfényben, varázsigéket mormol az éj leple alatt, és reggelre előáll egy megoldással: varázslattal Aiétésznek, az öccsének álcázza magát, és így járul Szkülla elé. Az éjjel olyan erős gyógyitalt főzött, amely képes lesz Szküllát újra nimfa alakjába változtatni. Ehhez a tervhez azonban a lehető legközelebb kell kerülniük a szörnyeteghez.

Kirké meghagyta Daidalosznak, hogy a legerősebb, leggyorsabb embereit ültesse az evezőkhöz, ő maga pedig felvette Aiétész alakját. Lesújtó és nyomasztó érzés kerítette hatalmába a menekülni vágyókat mikor a tengerszoroshoz érve elnyelte őket a fullasztó köd. Kirkén a csalódottság és a meglepettség vegyes érzése uralkodik el: Szkülla nem tud visszaváltozni, de úgy gondolom nem a varázslat gyengesége vagy éppen Kirké ereje miatt, hanem azért, mert Szkülla elvesztette emberi mivoltát. Abban a lényben, akiben van még emberi rész, legbelül az emberi lélek, még vissza tud változni, mert a régi életét kívánja visszakapni. A későbbiekben lesz még példa a regényben a fordított átváltozásra, tehát valóban nem Kirkén múlott a varázslat sikere.

Éppenhogy sikerül megmenekülniük Szkülla borotvaéles fogaitól, a hajó rövidesen Kréta partjait éri. A palotába érve borzalmas látvány fogadja Kirkét: testvére, Pasziphaé már a hatodik napja vajúdik és nem tudja világra hozni a kis jövevényt, akinek nem "emberi" mivolta messziről érződik. Kiderül, hogy Pasziphaé a szent bikával hált és gyermeke fogant. A kis utód félig ember, félig bika, azonban természete egy vadállatéra hajaz: leharapta és megette Kirké ujjait mialatt a varázslónő kivágta őt anyja hasából. Innentől egyértelmű volt, hogy miért hívatta őt a húga: amíg Pasziphaé a dicsfényben pompázik, mert világra hozta a szent bika utódját, addig Kirké feladata, hogy megfékezze a jövevényt és elhárítsa a problémát.

Minótaurosz története innentől kezdve ismerős lehet mindnyájunknak. Ő az a félig bika és félig emberi lény, akit örökös útvesztőbe zártak, és Kirké varázslatának köszönhetően az étvágyát is megfékezték. Kirké nagy segítségére volt Daidalosz, aki szinte élete végéig gondját viselte Minótaurosznak. Krétán töltött ideje alatt Kirké közel került hozzá, lelkitársakká váltak a hasonló "aranyketrec életük" által összekötve. Borzasztóan elkeserített a búcsújuk, majd később Daidalosz halála, hiszen mindez a Pasziphaé által "megjövendölt" mulandóság és halandóság érzetét erősítette, Kirké pedig minden eddiginél magányosabbnak érezte magát.

E három fejezet is tartalmazott gyönyörű sorokat, egyik kedvencem a következő, mely Daidalosz és Kirké kapcsolatát írja le: "De egy ilyen magányos életben csak ritkán vannak olyan pillanatok, amikor egy másik lélek a miénkhez simul, mint a csillagok, amelyek évente egyszer súrolják a földet. Ilyen szerencsés együttállás voltunk én és Daidalosz."

 

Keresés