A Bubblebook sütiket használ, hogy az oldal működése villámgyors legyen.
Menü
Kirké, a görög mitológia varázslónője - BB Olvasónapló - Kirké #1

Kirké, a görög mitológia varázslónője - BB Olvasónapló - Kirké #1

Sziasztok Bubik! 

Üdvözlünk mindenkit a legelső olvasónaplónk legeslegelső kibeszélőjén! Elmondani sem tudom, mennyire vártuk már ezt a napot, hiszen ma hivatalosan is elindul a BubbleBook Olvasónapló, melyben havonta két könyvet fogunk együtt olvasni. Yay! 

Nem is akármilyen történettel kezdünk, hiszen Madeline Miller: Kirké regénye az első könyvünk ebben az évben. Biztos vagyok benne, hogy izgalomban nem lesz hiány, sőt, lesznek olyan fejezetek, amiktől még az állunk is leesik... elvégre görög istenekről beszélünk!

A mai napon az 1-6. fejezetig beszéljük meg az olvasottakat, így a 7. fejezet már a következő alkalomra marad. Vágjunk is bele!

Innentől kezdve minden tartalom spoileres, csak akkor olvasd tovább, ha elolvastad a Kirké 1-6. fejezeteit, vagy ha mindenképpen tudni szeretnéd, mi történik a könyvben!

!!SPOILER!!

Azt hiszem a legelső bejegyzés nem is lehet alkalmasabb idő arra, hogy kivesézzük a borítót és az egész könyv megjelenését. Mindaddig, míg nem látjuk élőben a Kirkét, nem is lehet megmondani mennyire gyönyörű külsőt kapott a kötet: keménykötés, matt és metálfényű védőborító. Külföldi megjelenéseknél kétféle borítóval találkozhatunk, és bíztam benne, hogy a General Press Kiadó legalább az egyik külföldön megjelent borítóval tervezi a magyar kiadást. Minden kívánságom így teljesüljön! Számomra a borító nagyon kifejező, első ránézésre is tudható, hogy egy görög mitológiára épülő történetet olvashatunk majd, ha fellapozzuk a regényt, engem leginkább egy ókori görög vázára emlékeztet a borító.

 

A Kirké első mondata: "Amikor megszülettem, nem létezett szó arra, ami vagyok." Már az első fejezetek elolvasása után is kiderül, hogy ennek a első mondatnak hatalmas jelentősége van, és ebből kifolyólag Kirké egész lényét meghatározza ez a bizonytalanság. Kirké E/1.-ben meséli el történetét, így csakis az ő szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, amivel egyébként nincs problémám, de ez esetben annyira de annyira belelátnék a többi karakter fejébe is, mert történnek olyan események, melyekre Kirké sem ismeri a választ, vagy a cselekedet mögött megbúvó gondolatot.

Már az első fejezet elején felbukkan egy írói jegyzet, melyen Madeline megjegyzése olvasható, miszerint Kirké neve görögül sólymot vagy héját jelent. Nagyon érdekes, hogy a későbbiekben olvashatunk arról, hogy Kirkét milyennek tartották családtagjai, és hogy a neve és a külső adottságai között a lehető legnagyobb összefüggés van: "... és Kirkének, azaz sólyomnak nevezett el a sárga szemem és a furcsa, vékony hangú sírásom miatt". Szerintem ennek a hasonlóságnak lesz még szerepe a későbbiek folyamán...

Ha már a családtagoknál járunk, akkor megnézhetnénk Kirké családfáját. Édesapja Héliosz, a Nap istene, édesanyja pedig Perszéisz, egy nimfa. Három testvére van: két húga, Pasziphaé és Perszé, és egy öccse, Aiétész. Úgy gondolom, hogy a görög mitológiáról akarva-akaratlanul is tudunk egy s mást, viszont Kirké testvéreiről és édesanyjáról korábban még nem hallottam, ezért is ért váratlanul, amikor egy rettentő híres görög mitológiai személyt kaptunk új szereplőként, aki nem más, mint Kirké nagybátyja, Prométheusz! Bizony, az a Prométheusz, aki a halandók rendelkezésére bocsátotta a tüzet, és ezért Zeusz megbüntette, így élete hátralévő részében egy sziklához kötözve szenved és "várja" a sast, aki minden délben kiszaggatja és elfogyasztja a máját, amely másnapra természetesen visszanő (elvégre istenekről van szó). Prométheusz büntetésének kiszabását és az ezt megelőző kegyetlenségeket is olvashatjuk Kirké szemszögéből, és el kell mondjam, az írónő nem finomkodik a brutális részek közlésénél sem, abszolút képszerű az egész leírás. A büntetés végrehajtása után Kirké egy pohár nektárral kínálja meg a fájdalmas kínoktól szenvedő Prométheuszt. Erre a kis mozzanatra szerintem érdemes lesz majd még figyelnünk...

Egy kicsit visszatérnék még Kirké családjára. Perszéisz már az első pillanattól kezdve utálja Kirkét, többek között azért, mert lány, és egy fiúval szerette volna megajándékozni Hélioszt, másodsorban a szokatlan külseje miatt, harmadsorban pedig Héliosz jövendölése okán, aki a jövőbe tekintve látta, hogy Kirké egy herceghez fog hozzámenni (tehát a halandók közül kerül majd ki a férje, akik Perszéisz szemében semmiben sem hasonlítanak az istenekre, szerinte a halandók csupán "rothadó húsból álló barbár porhüvelyek"). Két húga nem szokványos külseje miatt utálja Kirkét, állandóan csúfolják, és főleg azon ügyködnek, hogyan tudnák őt megbántani. Így hát nem is különös, hogy Kirké legszívesebben Héliosz palotáján kívül, a tengerparton sétálgatva tölti az idejét.

A valódi bonyodalmak pedig itt kezdődnek. Kirké a tengerparton töltött egyik délelőtt folyamán megpillant egy halászhajót, amely kiköt a parton. Kirké azonnal kíváncsi lesz a halászra, és könnyedén összeismerkednek a fiatal férfival, akit Glaukosznak hívnak. Innentől fogva Kirké és Glaukosz minden nap együtt halásznak, rengeteget beszélgetnek, és Kirkében felsejlenek a szerelem első sugarai. Mindaddig nagyon jól megvannak egymással, míg Glaukosz be nem jelenti, hogy ha továbbra is Kirkével tölti az idejét, nem tud rendesen halászni, és a családja éhezni fog. Kirké a nagyanyja segítségét kéri, aki temérdek mennyiségű hallal áldja meg Glaukosz hálóját, viszont csakis egy feltétellel: Kirké sosem hál együtt Glaukosszal. Ideig óráig Kirké beletörődik sorsába, miszerint Glaukosszal tervezett közös jövője sosem valósulhat meg, ekkor azonban ismét nagymamája segítségét kéri, méghozzá azzal a kéréssel fordul hozzá, hogy változtassa Glaukoszt istenné. A nagyanyja természetesen nemet mond Kirkének, és felvilágosítja, hogy erre egyik isten sem képes. Kirké eszébe ötlik egy szó, a "pharmaka", amely varázslatot jelent, és még Aiétésztől hallott róla, s a varázserővel rendelkező növényekről, amelyek titánvérrel átitatott földeken nőnek. Kirké elhatározza, csellel deríti ki, hol vannak ezek a földek, és a virágok varázserejével istenné változtatja Glaukoszt.

Mihelyt tudatában volt a varázsvirágot termő földeknek, Kirké egy eldugott barlanghoz csábította Glaukoszt, és álmában a szájába facsarta a varázserővel bíró virágok nedvét, és azt kívánta, változzon Glaukosz a valódi önmagává. Glaukosz zöld szakállú, pikkelyes, kékbőrű vízi istenséggé változott. Glaukoszt ezután mindenki istenítette, állandóan a társaságát keresték, és a szebbnél szebb nimfák is a kegyeiben jártak, Kirkét pedig majd megette a féltékenység, miután megtudta, hogy Glaukosz feleségül kérte a szemkápráztatóan gyönyörű nimfát, Szküllát. Szkülla szintén áldozatul esett a varázsvirágok erejének, mert Kirké, féltékenységét kimutatva, a nimfát is a valódi önmagává változtatta: Szkülla egy hatfejű ragadozó szörnyeteggé vált.

Senki sem értette, hogy mi történt Szküllával. Az istenek a Moirák erejének és akaratának tudták be az átváltozást, épp úgy, ahogyan Glaukosz esetében is, hiszen Kirké sosem vallotta be, hogy mindez az ő műve. Lelkiismeretén könnyítvén később viszont mindent beismert, és előbb utóbb hittek neki, miután Aiétész is hazatért saját birodalmáról, hogy beszámoljon varázsképességéről. Kiderült, hogy mind a négy testvér varázsképességgel rendelkezik, és Kirké talált rá utoljára.

Héliosz és Zeusz tanácskozást tartott a négy gyermek képességéről, és ennek az új ismeretnek a világban elfoglalt helyéről. Úgy döntöttek, hogy a három testvért ugyan megfigyelés alatt tartják, de szabadon távozhatnak, Kirkét azonban egy lakatlan szigetre száműzik, amiért erejével másoknak ártani próbált. Ennek a szigetnek (mint majd később kiderül, Aiaié szigetének) a térképe található a könyv belső borítóján.

A 6. fejezet ezennel be is fejeződik, és a 7. fejezettől kezdődően pedig már Kirké szigeten eltöltött idejét ismerhetjük meg.

Két, számomra különleges tulajdonságot jegyeznék meg a beszámoló végére. Az egyik, hogy olvasás közben olyannyira gyorsan pörögnek az események, mintha repülne az idő, és mintha évek telnének el anélkül, hogy bárki is észrevenné. Erre példa, hogy a megszületett (isten)gyerekek pár óra alatt felnőnek, vagy amikor Prométheusz korbácsolása zajlott, maga Kirké sem tudta megmondani, hogy órák vagy évek teltek el mire abbahagyták a büntetés végrehajtását. Mintha mindent isteni időben mérnének. 

A másik érdekesség számomra, hogy a már-már gusztustalanná válható jeleneteket, például amikor Prométheuszt korbácsolják, vagy amikor Héliosz megégeti Kirkét, bámulatosan szép szófordulatokkal fejezi ki. Engedjétek meg, hogy egy gondolatot megosszak veletek ennek kapcsán: "Bugyogott a húsom, és szétnyílt, mint a sült gyümölcs, a hangom elfonnyadt a torkomban, és porrá perzselődött." Szinte magam előtt látom, ahogyan Héliosz lángba borítja Kirké egész testét. Nagyon költői lett a magyar fordítás, beleborzongtam rendesen.

A Kirké olvasónapló első részének végére értünk most, ígérem a következő rövidebb lesz, majd a 7-9. fejezetekről hozok beszámolót. 

Bátran írjátok meg véleményeteket, nyugodtan kérdezzetek a bejegyzés alatt kommentben.  Van köztetek olyan, aki szintén érdekesnek találta az általam kiemelt "furcsaságokat"? Hogy tetszik eddig a Kirké?

Ne feledjétek, a következő kibeszélő napja február 20 lesz!

További szép Kirké élményt! 

 

 

Keresés